A főnököm felismerése

Nem is annyira régen a cég ahol dolgozom úgy döntött, hogy mivel egyre többet használjuk a telefont az ügyfélkommunikációban és magában a munkában, az emailek is egyre többször a telefonról kerülnek megválaszolásra, hiszen út közben vagyunk, illetve a vállalti cél is az, hogy minél jobban gyorsítani tudjuk az ügyfelekkel való kommunikációt, bevezetnek egy céges flottát, és mindenki kap iphone készülékeket. Persze ez mind nagyon jó és szép, illetve természetesen örülünk is neki, mert egy havi keretösszeget fizetnek is a kommunikációs költségünkből, de arra egészen egyszerűen senki sem gondolt, hogy mi van akkor, ha ez a telefon leesik, összetörik a kijelző vagy épp elromlik az akkumulátor. Akkor persze mindenki csak áll és néz maga elé, hogy most mi legyen.

Mert nem csak a költségek, még azt a legegyszerűbb megoldani. De ki vigye el a telefont a szervízbe? Mikor? És ki vállalja az iphone szerviz munkájáért a felelősséget? A telefonon céges adatok vannak, céges ügyfelek hívó azonosítói, email címei, címei. Egyszóval ezt jól meg kell szervezni és tervezni, kell egy kiválasztott szervíz, ahova a készülékeket vinni tudjuk, és mindenkinek le kell nyelni a békát, hogy a felelősséget vállalja a cég, de a készülékeket nekik kell elvinni, a kóddal és minden, a szervíz által támasztott kéréssel együtt.

Amikor én ezt így vázoltam a főnökömnek csak rám nézett, mosolygott némán, majd megkért, hogy akkor ezeknek a leszervezését és megoldását, céges struktúrába alakítását vegyem a kezembe és tervezzem meg. Én pedig csak visszanéztem, és azt mondtam, rendben, a készülékeket az iszereles csapata kell hogy szervizelje, mert ők a legjobbak, a javítás költségét a cégnek kell állnia, amiről számlát fog kapni természetesen, viszont a munkavállaló felelőssége, hogy a telefon a szervízbe kerüljön és aztán vissza hozzá. Ő nagyot nézett és közölte, hogy ezt írjam le egy emailben és továbbítja a vezetőség felé. Azt hiszem ennyire gyorsan még sosem oldottam meg feladatot.