A gyerekek fényt hoznak az életünkbe. Hatalmas szeretetet és játékot, és persze felelősséget és néha hihetetlen nehéz kihívásokat. Azt gondolja az ember, hogy ha valamennyire felnőnek, akkor könnyebb ez az érzés, a folyamatos aggódás és feszültség, hogy jól csináljon mindent az ember, hogy nehogy valamit elrontson, hogy bajuk legyen vagy rossz példát mutasson számukra enyhül, pedig egyre csak erősebb lesz. Ez az édes teher nem múlik el, egyre inkább úgy érzem sosem.
Persze nem szabad ettől megrémülni. Sokszor, sok esetben csak önmagunkat kell adni, és tényleg példát mutatva tanítani a gyereket. Sokszor ez a lehető leghitelesebb és ez segít a legtöbbet neki is, és nekünk is, hogy egy-egy helyzetben megoldást tudjunk nyújtani számára.
Az én fiam például követve a mi példánkat a férjemmel rengeteget sportol. Persze van ennek is előnye, hátránya, mint mindennek, de azt gondolom, hogy egy nagyon jó közösségben van, számos élmény éri, van igazi gyerekkora, és nem egy szobában unatkozva, punnyadva éli át a gyerekkorának legszebb éveit, és nem mellesleg mindig nagyon hasznos és számára kedves ajándékokat tudunk adni számára. Most legutóbb például egy apple watch szíj lapult a doboz alján amit kibontott, hiszen most már fontos nekik is a pulzus folyamatos mérése, és az edzés mértékének folyamatos figyelemmel kísérése.
Nem mondtuk neki soha, hogy neki is sportolnia kell, vagy hogy muszáj valamit mozogni, egyszerűen csak ebbe nőtt bele. Ha amatőr, ha profi szinten fogja művelni, nekünk egyformán öröm, hogy az ő élete biztosan nem lesz mozgásban szegény. Azt gondoljuk ez fontos, és külön öröm számunkra, hogy egyszer sem kellett ezt neki elmondanunk, mert látta rajtunk és ezért ő is pont így kezdett el élni. Sokszor könnyebb a dolog mint gondolnánk, ne agyaljuk túl.